Talán másnak is volt már olyan érzése, hogy "Bár ne szerettem volna bele". Nálam ez a dolog, ez az érzés most jött elő. 

Bár ne szerettem volna bele, úgy talán egyszerűbb lenne, könnyebb lenne elmenni, elhagyni, magam mögött hagyni ezt a három évet. Nem igazán tudom, hogy hogy lehet úgy szeretni, hogy lehet úgy szerelmesnek lenni  a másikba, hogy közben akar többet, nem akar kapcsolatot, nem ad esélyt se. Talán csak hazugság volt mindvégig az egész, és egyetlen szó se volt igaz? Én lennék ennyire naiv, hogy elhittem ezt az egészet? 

Választanom kellene, de nem tudom mit tegyek. Ha arra gondolok, hogy elhagynám és eltűnnék, egyszerűen görcsbe rándul a szívem, és őrjítő fájdalom lesz urrá rajtam. Ugyan akkor Ő nem akar kapcsolatot, azt mondta, hogy ha képes vagyok a barátja maradni ugyan úgy beszélhetünk, találkozhatunk és mozizhatunk. Csak, hogy ha ezt elfogadom, már az elfogadás gondolata is fáj. Hisz mi lesz ha közben készen áll, de már annyira se akar engem mint eddig? A fájdalomba belepusztulnék, ha mással látnám. Ha mást ölelne úgy, ha mást csókolna úgy mint Engem egyszer. 

Szeretem Őt teljes szívemből, de azt kívánom bár ne tenném. Miért ennyire bonyolult ez az egész? Mi baj lehet Velem amiért senki nem akar Velem együtt lenni? 

 

 

Megosztás a facebookon