Miért van az, hogy ha az életed egyik része végre kiegyensúlyozott, nyugodt és boldog akkor a másik része, kaotikus, félelmetes és tele van félelemmel és tudatlansággal?!

Az életem most olyan napjait élem, amiben nem tudom mi lesz másnap, nem tudok dönteni teljesen bizonytalan vagyok, és a lelkem telis tele bizonytalansággal. Pontosabban a munka része. Ott kellene hagyni hiszen folyamatosan feszültséggel teli vagyok már csak a gondolatától is, hogy mennem kell, a nap végéről nem is beszélve. Ugyan akkor változtatni is félek, hiszen mi van, ha a másság sem jó, ha az se fog boldoggá tenni, vagy ha nem leszek benne jó, ha nem tudom jól csinálni. Fogalmam sincs mit kéne tennem.

A szerelmi életem viszont igazán jó. Tele van vidámsággal, nevetéssel, bizalommal, bátorítással. Azt hiszem, ha most nem lenne mellettem és nem segítene már rég elvesztem volna, és nem tudom mi lenne velem. Két éve, hogy elvesztettem nagypapámat, de az akkor rám rakódott, bennem maradt fájdalom, kétség, és öngyűlöletet sosem tudtam levetkőzni magamról. Sose tudtam róla beszélni, csak leírtam ide és ennyi. Vele más, olyan szinten bízik bennem, annyira mellettem van folyamatosan, hogy képes voltam megnyílni neki teljes mértékben, és erről a hatalmas fájdalomról is képes voltam neki beszélni. Eltudtam mondani azt, amit másnak nem, talán azért, mert érdekli őt, tényleg igazán érdekli mi is van a lelkemben. Mi az, ami boldoggá tesz mi az, ami szomorúvá. Mellettem van, támogat, szeret, és nem nevet ki, inkább letörli a könnyeim, ha sírok. El se tudom mondani mennyire hálás vagyok azért amiért megtalált és engem választott.

Remélem más is ilyen szerencsés lesz, és megtalálja az ő hercegét, aki a valóságban is létezik és megmenti őt a gonosztól, még ha az épp mi magunk is vagyunk.  

Megosztás a facebookon