Hogy ne csak mindig negatív hangvételű legyen a bejegyzésem...

3 éve kezdtem el dolgozni azon a helyen ahol most is vagyok. Olyan szerencsém volt, hogy megismerhettem egy olyan barátott mint F. Hihetetlenül erős, bátor, szeretetre méltó, őszinte, és kedves. Sose hittem volna, hogy mikor elkezdek dolgozni ilyen barátra lelek amilyen Ő. Sokszor állt mellettem mikor szükségem volt rá, és talán nem is tudja, hogy milyen szőrnyen hálás vagyok érte. Örülök, hogy megismerhettem, és tudom, még ha Ő nem is, hogy igazán nagy tettekre hívatott. Igazából az Ő tanácsára kezdtem el újra blogolni. Nagyon szeretem Őt és nagyon hálás vagyok  Neki. 

Köszönöm Nyuszifül. ♥

Megosztás a facebookon

Nagyon régen nem írtam már. Nem azért mert nem voltak nehézségek, csupán elmaradt, azt hittem simán menni fog elfelejteni és megemészteni a dolgokat, minden segítség nélkül. De tévedtem...

 

Egyszer írtam arról, hogy a barátnőm babát vár és mennyire félek, hogy vége szakad a barátságunknak, hát igazam lett. Nem ír, nem hív és ha én keresem csak pár szó váltás és már kész is. Hazudnék ha azt mondanám nem fáj és ne lenne rossz érzés, de mi mást tehetnék, egyszerűen elengedem és kész. Hiszen azt szokták mondani, hogy ami nem megy azt ne is erőltessük...talán van ebben valami igazság.

Megosztás a facebookon

Valaki nem rég azt mondta nekem, hogy gáz ha az ember névtelenül ír blogot. Talán igaza van talán nincs! Először én is névvel akartam elkezdeni, de aztán rájöttem, hogy sokkal könnyebb lesz írni így, hogy nem tudja senki, hogy ki is vagyok! De azért puszi neki, mert legalább elmondta az igazat arról amit gondol!!! :) :* 

Megosztás a facebookon

   Most egy dolog van ami igazán piszkálja a gondolataim és amitől nem tudok nyugodni!  

   Néhány nappal ezelőtt két barátnőmmel és az egyikük munkatársával elmentünk fürdőbe ha már olyan jó meleg az idő. Tudni kell, hogy barátnőm (nevezzük N-nek) N 3 hónapos terhes! Hát a kolleganőjének már van egy kislánya, nekem még nincs! Barátnőm most 21 ahogy én is! Mi már több mint 14 éve ismerjük egymást, és olyanok vagyunk egymásnak mint a testvérek! 

   Felmerült bennem a kérdés, hogy ha majd meglesz a baba, akkor is annyi segítséget fog-e kérni tőlem mint most vagy majd inkább a kolleganőjéhez fog fordulni mindenben hisz Ő nem csak a tankönyvekből tudja hogy kell gyereket nevelni. 

  Szóval most leginkább attól tartok, hogy egyszer csak elfelejt nem kér többet emiatt belőlem. Így kicsit félek ettől. Bár ez az érzés lehet azért is ilyen erős mert a barátnőim közül nekem nincs senkim csupán és a három csajsziból ketten már a párjukkal élnek!  Remélem nem fog semmi változni. 

Megosztás a facebookon

Sokszor kezdtem már el naplót írni a gépemen vagy épp egy kis füzetékbe! És jó párszor megfordult már az az ötlet is a fejembe, hogy elkezdek írni egy blogot néz nélkül, ahol mások is láthatják mire gondolok és megoszthatják velem, hogy Ők mit gondolnak az épp aktuális dologról! Remélem, igazából nem tudom mit is remélek ettől! :) Talán csak annyit, hogy ha már egyszer ide leírom többé nem fogják azok a dolgok elvenni a figyelmem más dolgokról! Talán senki nem fogja olvasni, de azért bízom benne, hogy talán néhányan rá akadnak! :) 

Megosztás a facebookon