Nincs már köztünk semmi, minden ami eddig volt, és reméltem, hogy talán lesz most a semmivé lett. Egész pontosan már hetekkel ezelőtt történt. 

Nem tudom igazán hova tenni jelen pillanatban az érzéseim. Egyrészt megkönnyebbültem, másrészről pedig erős magány ébredt bennem. Most úgy érzem, hogy üres vagyok, hogy soha nem fogok kelleni senkinek , és egyedül fogom leélni az életem. Egyedül anélkül, hogy bárki igazán szeretett volna. 

Vágyom a szeretetre, a hűségre, a feltételnélküli szeretetre. Vajon el fog jönni? Vajon Rám talál majd, vagy csak egy hiú remény, egy ábránd és semmi több? 

Hiszek abban, hogy létezik az a fajta szerelem amit a regényekben olvas és a filmekben lát az ember. Hiszek abban, hogy az embernek szántak egy igaz társat aki mindig mellette van és segít bármi is legyen. 

Remélem egy nap a szívem ajtaján bekopog az igaz. Akiről  nem csak úgy hiszem, hogy az hanem tényleg Ő lesz a nagy Ő. 

Megosztás a facebookon