Kezdek egyre jobban belefáradni a dolgokba. Ha egy kicsi kis boldogsághoz közelítek, az élettől kapok, egy újabb okot arra miért ne érezzem jól magam. 

Kezdem azt hinni, hogy talán jól gondoltam fél évvel ezelőtt és jobb, egyszerűbb lenne a lehető legtöbb emberi érzést kikapcsolni. Érzések legkisebb szikráját meghagyni és semmi többet. Talán úgy könnyebb lenne mindezt elviselni. Elegem van, semmi nem akar össze jönni, nem vagyok több egy bábunál, amivel szórakozni lehet. Velem szórakozik az élet és velem szórakoznak az emberek is. 

Azt se venné észre senki, ha egyszer csak eltűnnék, és nem lennék többet. Kinek hiányoznék? Leginkább senkinek...

 

 

 

Megosztás a facebookon